Horváth Ramóna vagyok, 28 éves közszolgálatban dolgozó nő, feleség, és olyan anya, kinek gyermekei csak a szívében élnek. Minden vágyunk teljesülni látszott, mikor ikreink megfogantak. Ezen időszak boldog tervezgetését, az izgatott várakozást és készülődést a gyász fájdalma váltotta fel. A várandósságom félidejében ért minket a veszteség, búcsúzni kényszerültünk először a kisfiunktól, majd a kislányunktól is. Hirtelen az Édenből a Senki Földjére kerültünk.
A kezdeti sokk és kilátástalanság után úgy éreztem tudatosan is “dolgoznom kell a gyásszal”. Hogy érzéseimet még inkább előhozzam és megértsem rajzolni és írni kezdtem. Ezek az őszinte alkotások és gondolatok kapnak helyet az Instagramon indított személyes blogomon, az Apró Szárnyakon. Beszélni a történtekről számomra terápiás hatású. Az oldal elindításakor még nem sejtettem, hogy azon túl, hogy nekem rengeteget segít, másoknak is ad. Tabukat dönget, érzékenyít, támogat, együttérez.
Csodás nőket, családokat ismertem meg itt, sorstársakra és építő közösségre leltem, és mások is erre lelhetnek általa.
Úgy érzem a veszteségem hozadéka ez a vágy, hogy segíthessek, hogy szépen lassan segítővé váljak.
